Kundera egy francia házaspár mindennapjait mutatja be, a klasszikus lélektani realizmus eszközeivel, úgy, hogy története szinte észrevétlenül egyre újabb és újabb fordulatokat vesz. Álmok, látomások és képzelgések mutatják, hogy a hétköznapok mögött mi minden rejtőzik.
Jean-Marc és Chantal átlagosnak mondható párkapcsolatban élnek, de az ő intim momentumaikat sem hagyják érintetlenül a nagy sorskérdése; életükbe beszüremkedik a kiábrándultság, a szorongás. Chantal abban a korban van, mikor észre veszi, hogy a férfiak többé nem fordulnak utána.
Ez a felismerés, mely egyszer minden nő életébe bekövetkezik, furcsa események sorozatához vezet. A 19. századbeli párizsi párnak azzal kell szembesülniük, hogy az elhallgatás, egy a másik által rosszul értelmezett mondat a félreértések lavináját indítja el kapcsolatukban.
A regényben minden történést kétszer olvashatunk: egyszer Chantal szemével és gondolataival látjuk, majd Jean-Marc szemszögéből figyelhetjük. Majd az érdekes írói megoldásnak köszönhetően az olvasóban felmerülnek a kérdés: ki álmodta ezt a történetet, képzelte el? Melyikük? Pontosan melyik az a pillanat, mikor a realitás irrealitásba, a valóság álmodozásba fordul?